Kardos
Tamás
1954-ben
születtem Szolnokon.
Kemény fizikai munkával kezdtem az élet nehézségeinek legyűrését.
Első fizetésemből fényképezőgépet vettem, a sorsom megpecsételődött.
1978-tól munkám is a fotózáshoz kapcsolódott a szolnoki kórház
fotólaborjában.
A születéstől a halálig sok mindent láthattam,
rengeteg sorsot, tragédiát, örömöt örökített meg a kamerám.
Pihenést, felüdülést ma már az utazás jelent, ahol "céltalanul"
kattoghat a fényképezőgép.
Bejártam jórészt az egész világot, USA, Brazília, Dél-Afrikai
Köztársaság, Ausztrália, Japán, Kína, Thaiföld, India, Egyiptom,
Marokkó, Tunézia, Izrael, Malaysia, Szingapúr, Vietnám és
Európa valamennyi országát.
Képeim közel száz alkalommal szerepeltek
Magyarország, Ausztrália, Japán, India, Spanyolország, Jugoszlávia,
Svájc, Ausztria, Csehország és Lengyelország, Izrael, Finnország,
Belgium, Portugália kiállítótermeiben.
Szenvedélyemmé vált szülővárosom, Szolnok
fotódokumentumainak, régi képeslapjainak gyűjtése. Több könyvem
jelent meg archív és saját képeim illusztrálásával.
Számos eredményes fotópályázat és kiállítás
után
1986-ban
Művészeti Díjat kaptam, majd
1987-ben felvettek
a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjába.
1997. március 15.-én
Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt Kitüntetésben részesültem.
2000-ben Szolnok Város
Kulturális Díja Kaposvári Gyula emlékére kitüntetést kaptam.
2001-ben Rotary Mecénás
díjat vehettem át.
"Látok, tehát láttatok"
Szerencsésnek mondhatom magam: a természettől
megkaptam a látás képességét. Külön öröm, hogy egy technikai
eljárás segít a meglátott valóság megörökítésében.
Képeimmel a környezet megnézhető elemeiből szeretném azt a
pillanatot kiragadni, amikor a másodperc-töredék mesélni kezd
évekről, történelemről, emberekről, s talán csak a szépről.
Alkotásaimat nem szeretem manipulálni. Hiszem, az objektív
képkivágása megtalálja a harmadik dimenziót, mely csak a fotók
síkján túl lelhető fel.
Amikor sikerül megláttatnom a pillanat mélységeit, megnyugszom,
mert tudom, jól sáfárkodtam képességeimmel.
|