1954-ben születtem Szolnokon.
Kemény fizikai munkával kezdtem az élet nehézségeinek legyűrését. Első fizetésemből fényképezőgépet vettem, a sorsom megpecsételődött. 1978-tól munkám is a fotózáshoz kapcsolódott a szolnoki kórház fotólaborjában.

A születéstől a halálig sok mindent láthattam, rengeteg sorsot, tragédiát, örömöt örökített meg a kamerám. Pihenést, felüdülést ma már az utazás jelent, ahol "céltalanul" kattoghat a fényképezőgép.
Bejártam jórészt az egész világot, USA, Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália, Japán, Kína, Thaiföld, India, Egyiptom, Marokkó, Tunézia, Izrael, Malaysia, Szingapúr, Vietnám és Európa valamennyi országát.

Képeim közel száz alkalommal szerepeltek Magyarország, Ausztrália, Japán, India, Spanyolország, Jugoszlávia, Svájc, Ausztria, Csehország és Lengyelország, Izrael, Finnország, Belgium, Portugália kiállítótermeiben.

Szenvedélyemmé vált szülővárosom, Szolnok fotódokumentumainak, régi képeslapjainak gyűjtése. Több könyvem jelent meg archív és saját képeim illusztrálásával.

Számos eredményes fotópályázat és kiállítás után

1986-ban Művészeti Díjat kaptam, majd
1987-ben felvettek a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjába.
1997. március 15.-én Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt Kitüntetésben részesültem.
2000-ben Szolnok Város Kulturális Díja Kaposvári Gyula emlékére kitüntetést kaptam.
2001-ben Rotary Mecénás díjat vehettem át.

"Látok, tehát láttatok"

Szerencsésnek mondhatom magam: a természettől megkaptam a látás képességét. Külön öröm, hogy egy technikai eljárás segít a meglátott valóság megörökítésében.
Képeimmel a környezet megnézhető elemeiből szeretném azt a pillanatot kiragadni, amikor a másodperc-töredék mesélni kezd évekről, történelemről, emberekről, s talán csak a szépről.
Alkotásaimat nem szeretem manipulálni. Hiszem, az objektív képkivágása megtalálja a harmadik dimenziót, mely csak a fotók síkján túl lelhető fel.
Amikor sikerül megláttatnom a pillanat mélységeit, megnyugszom, mert tudom, jól sáfárkodtam képességeimmel.

I was born in Szolnok in 1954. I started "my struggle for life" with hard physical work. My future got scaled for geography when I bought a camera on my first wages. Since 1978 my work has been connected with photography in the photo-laboratory of Szolnok County Hospital.
I had the chance to see everything from birth to death: my camera helped to preserve lots of joy and tragedies as well. Now I have wonderful opportunities to travel which means refreshment and relaxation for me. And my camera can click "aimlessly."

I travelled almost all over the world, as well as USA, Brasilia, South African Republic, Australia, Japan, China, Thailand, India, Egypt, Marocco, Tunis, Israel, Malaysia, Singapur, Vietnam and many European countries.
More then a hundred times I had the chance to present my pictures to the public in Hungary as well as in Australia, Austria, Japan, India, Spain, Yugoslavia, Switzerland, Czechoslovakia and Poland, Israel, Finnland, Belgium, Portugal.

I collected documentary photos and documents of my hometown. Szolnok has become my hobby. Using this collection and adding my own pictures published four books.
After a great number of successful competitions and exhibitions I received the Award of Art in 1986. In 1987 I was accepted as a member of the Fund of Art of the Hungarian Republic.
In 1997 I got the Hungarian Republic Silver Exellence Award, in 2000 I got the Szolnok Town Cultural Award and in 2001 the Rotary Maecenas Award.

"I can see, so I make other see"

I am thankful for having been born with visual ability. It is another good thing that there exists a technical aid for recording the visible reality.
My aim in photography is to catch that particular moment from the perceptible elements of the world which can tell you something about the past, about history, people or maybe just about the beauty of nature.
I believe that a simple objective without any manipulation is able to find the third dimension which can be perceived beyond the plane of the photographs.
The only time which hives me rest is when I can show the depth of the moment. When it happens I know I used my talent in the right way.